Nos... Nem írom angolul, mert nincs hozzá kedvem, és mert minden külföldi magasról tesz a fejemre. Írom kizárólagosan magyarul.

Kezdjük a jóval!
Tegnap sulival Bécsben voltam! És valami félelmetesen jó volt!! Igaz, ötkor kellett kelnem, hogy hatkor már a buszon üljek, de nagyon megérte!
Fél 10 körül értünk ki, és utána talpaltunk a város másik végébe, a Sissi múzeumba. 10re voltunk hívatottak, és nem késtünk, ez egy nagyon jó pont nálunk! A múzeum gyönyörű volt! Sajnos nem lehetett fénykéezni, és ezt nagyon bánom, de az emlékek megmaradnak bennem. Láttam Sissi ruháit ( persze csak másolatait, mert az eredetieket konzerválási okokból nem tudták bemutatni), ékszereinek másolatait, használati tárgyait, kézzel írott verseit, és szerintem a lakosztályai voltak azok, amik a legjobban megmozgattak. Be voltak rendezve a szobák az eredeti bútorokkal úgy, mint akkoriban. Még a mostóját is láthattuk!
Az ajándékboltban minden szörnyen drága volt, semmit nem vettem onnan, utána viszont mindenki mehetett szabadon kóricálni a városba. Mi az első két léésnél eltévedtünk, de annyival többet láttunk ebből a gyönyörű városból. Ami elsőre feltűnt, az az, hogy nagyon tiszta. Pl ( VAN!!) fú az utak szélén, néhol le van tűzve egy-egy tábla, amin egy kutyus van, mögötte a terméke, és amögött 39 euró. És komolyan is veszik.
Két vásár volt, többek közt ezek között mászkáltunk. Sok féle dolgot, de főkép kézműves termékeket lehetett vásárolni, egész jó áron. Lehetett kapni forralt bort is, és a bögrét meg lehetett tartani. Ha úgy vesszük, a bögrét fizettük ki, mert a bor ihatatlanul savanykás-kesernyés volt Csináltunk rengeteg kéet is a vásárról, meg a szebb, főbb helyekről. De voltak érdekes De voltak érdekes fickók is. Volt egy pasi, aki valamilyen koncertre adott jegyeket, persze jóénzért. Adrinak megtetszett a szerintem 40es éveiben járó férfi, és VELEM kérdeztette meg a nevét. Megkérdeztem. Onnan kezdve volt egy rajongóm, mert nem tudtam lerázni.... De volt egy spanyol nő is, aki minden képen rózsákat akart ránk sózni. Nyújtotta a virágot, megfogtuk, és nem akarta vissza venni.. Valamilyen operációról beszélt, és, hogy adjunk neki pénzt. 20 percen át tuti szenvedtünk, míg leráztuk.
Sok édességes stand is volt, isteni csokikkal. Robiék bevásároltak, én másra tapsikoltam közel 24 eurót... Nem volt tervben. Mikor vettem a táskát, megköszöntem angolul, az arab figura egy "szívesen"-nel köszönt el tőlem. Beszélnek magyarul néhányan, de angolul mégtöbben...
5re kellett a város túlfelébe elkallódnunk, hogy hazajöjjünk a busszal. Rengetegszer tévedtünk el, de megérte. Találkoztunk Mozarttal, aki egy felettébb jókedvű, aranyszínbe öltöztetett és ugyan erre a színre festett parókás pasi volt. Fütyörészve várta az embereket, hogy szórakoztathassa őket, és lefénykéezkedhessenek vele. Egy olyan... 40 perces tekergés után elérkeztünk a buszhoz, de még volt egy óránk indulásig. A duna Ott is olyan szutykos, mint Pesten. Nahát.. Mindegy. Az az egy óra alatt széenszólva is sz*rrá fagytunk, végül felütünk a buszra és fél 9 fele haza is értünk Életem legszebb napja volt!!!! De nem lett volna az a legszeretettebb osztálytársam, Robi és húga, Adrienn nélkül!


és most a rossz...
Nem kell elolvasni. Tényleg. De nem tudom magamban tartani tovább... Családomnak (van..?) nem beszélhetek erről, mert úgyse értik meg.
Magányos vagyok, rosszkedvű, és üres.. de olyan szinten, hogy már fáj... Nincs minek örüljek, nincs miért éljek... Nincs sok barátom, és már pasim sincs. A családom mindenért basztat, apámmal az élen, így EMO se leszek már, mert ezért is e vagyok hordva mindennek... Őszintén, szívből örülök, ha Nektek, Barátiamnak van.. párotok. Komolyan. De már szinte fáj, hogy mindenhol ezt látom/hallom/olvasom, hogy láv, meg hört, meg áj láv jó, meg áj missz jú... Suliban ezt hallgatom, köszönhetően osztálytársamnak, aki csak a krapekjáról, meg más párkapcsolatairól tud beszélni... és a többi oszt.társam detto ugyan ez... Teljesen úgyérzem, hogy bennem semmi érték, amit szeretni lehet, hogy senkinek semmi szüksége rám. Én csak vagyok, és pont... És szó mi szó, fájdalmas dolog...
Ha szerelmes leszek, vagy nem jön össze, és csak epekedek a fiú után, vagy ha összejön, az se jó, mert mint a példa is mutatja, megcsal, hazudik a delikvens... de miért? Mivel érdemlem ki azt, hogy ennyire el van cseszve a szerelmi életem..? meg amúgy is, a családom is utál... Osztályban se tudok érvényesülni... sehol se. Nem vagyok jóember, de rossz se. Minden esetre az élet nem bánik velem kesztyűs kézzel... Igyekszem figyelembe se venni a dolgokat amik zajlanak körülöttem, és várom, hogy teljenek a napjaim. De higgyétek el.. egy ilyen család mellé olyan jó lenne egy fiú, akiről tudom, hogy őszinte, hogy szeret engem, és kitart mellettem, hogy hisz bennem, és mellettem áll mindenben... mert a családom, és a barátaim 70% mindezt nem teszi...

Csak ennyit szerettem volna...
Puszi Asis